A Nagyboldogasszony székesegyház

Nagyvárad méltán híres és csodált barokk székesegyházát Forgách Pál püspök kezdte el építtetni 1752-ben. A közép-itáliai barokk építészetért rajongó, kifinomult ízlésű, műgyűjtő Forgách püspök az olasz építész, Giovanni Battista Ricca közreműködésével szeretett volna a római Il Gesú és Sant’ Andrea della Valle templomokra emlékeztető, szépségével és méreteivel ámulatba ejtő széktemplomot ajándékozni Nagyváradnak. Ám Forgách Pál 1757. évi váci püspöki kinevezését követően, utóda, Patachich Ádám regnálása, és az ő püspökségét követő széküresedés idején, a váradi építkezések más fordulatot vettek. A tervezést és a munkálatok irányítását a magyar kamara tehetséges, fiatal építésze, a Forgách által korábban elvetett Franz Anton Hillebrandt vette át 1761-ben, aki az osztrák klasszicizáló barokk ízlésvilágához igazította az épülőben levő, olaszos ihletésű váradi katedrálist.Nyeregtető alá süllyesztette az eredetileg elképzelt tágas kupolát, szerényebb, copf stílusú homlokzatot tervezett a díszes olasz barokk külső helyett, megváltoztatva a tornyok méretét és formáját,a kereszthajók hangsúlyos, kompozitfejes pilléreken nyugvó külső tagolását. Így lett a Kárpát-medence legnagyobb barokk székesegyháza az olasz Seicento és az osztrák barokk sajátos keveréke. A középkori Szent László-i hagyományt követve, a Boldogasszony tiszteletére felszentelt székesegyház végül 1780-ra készült el, fényes egyházi pompával gróf Kollonitz László szentelte fel június 25-én. A korabeli Európa egyik legnagyobb barokk orgonája is Nagyváradra került Mária Terézia bőkezű adományaként. A 42 regiszteres hangszert Johann Fridolin Festl császári és királyi orgonaépítő 1782-ben fejezte be. Nagyvárad székesegyháza, a történelmi Magyarország területén valaha emelt legnagyobb méretű barokk egyházi épület ma nem csak a váradi egyházmegye főpásztorainak temploma és a város leglátogatottabb turisztikai nevezetessége, hanem a város egyik jelentős plébániai közösségének templomaként gazdag pasztorációs munka és liturgikus élet helyszíne is.

Nagyvárad méltán híres és csodált barokk székesegyházát Forgách Pál püspök kezdte el építtetni 1752-ben. A közép-itáliai barokk építészetért rajongó, kifinomult ízlésű, műgyűjtő Forgách püspök az olasz építész, Giovanni Battista Ricca közreműködésével szeretett volna a római Il Gesú és Sant’ Andrea della Valle templomokra emlékeztető, szépségével és méreteivel ámulatba ejtő széktemplomot ajándékozni Nagyváradnak. Ám Forgách Pál 1757. évi váci püspöki kinevezését követően, utóda, Patachich Ádám regnálása, és az ő püspökségét követő széküresedés idején, a váradi építkezések más fordulatot vettek. A tervezést és a munkálatok irányítását a magyar kamara tehetséges, fiatal építésze, a Forgách által korábban elvetett Franz Anton Hillebrandt vette át 1761-ben, aki az osztrák klasszicizáló barokk ízlésvilágához igazította az épülőben levő, olaszos ihletésű váradi katedrálist.Nyeregtető alá süllyesztette az eredetileg elképzelt tágas kupolát, szerényebb, copf stílusú homlokzatot tervezett a díszes olasz barokk külső helyett, megváltoztatva a tornyok méretét és formáját,a

kereszthajók hangsúlyos, kompozitfejes pilléreken nyugvó külső tagolását. Így lett a Kárpát-medence legnagyobb barokk székesegyháza az olasz Seicento és az osztrák barokk sajátos keveréke. A középkori Szent László-i hagyományt követve, a Boldogasszony tiszteletére felszentelt székesegyház végül 1780-ra készült el, fényes egyházi pompával gróf Kollonitz László szentelte fel június 25-én. A korabeli Európa egyik legnagyobb barokk orgonája is Nagyváradra került Mária Terézia bőkezű adományaként. A 42 regiszteres hangszert Johann Fridolin Festl császári és királyi orgonaépítő 1782-ben fejezte be. Nagyvárad székesegyháza, a történelmi Magyarország területén valaha emelt legnagyobb méretű barokk egyházi épület ma nem csak a váradi egyházmegye főpásztorainak temploma és a város leglátogatottabb turisztikai nevezetessége, hanem a város egyik jelentős plébániai közösségének templomaként gazdag pasztorációs munka és liturgikus élet helyszíne is.

Fotógaléria